Benedekkel álmodtam az éjjel. Soha nem álmodtam még vele, csak egyszer a halála után. Akkor az az álom tulajdonképpen egy üzenet volt. Szilvi tartotta a karjában, aki életében olyan szeretettel gondoskodott róla és mosolyogva mondta nekem, nézd, nem halt meg, hiszen él! Olyan megnyugtató volt.
Az éjszaka viszont a karomban tartottam, élt és olyan jó volt megölelni, aztán visszatettem az inkubátorba és teljesen kétségbe estem, nem találtam az eszközöket, hogy lélegezni tudjon és etetni sem tudtam, pedig éhes volt. Hangosan sírva ébredtem, Bálint felébredt a sírásomra és rögtön hozzám bújt és szopizni akart. És olyan jó volt, hogy volt vigaszom, hogy ebből az álomból fel lehetett ébredni, hogy volt mellettem valaki, aki puhán és melegen nálam talált biztonságot, aki tudott lélegezni és oltani tudtam a szomját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése